Rólunkszól

Régóta évődöm azon, mikor jön el a pillanat, amikor felvállalom: segíteni szeretnék. Mindig is úgy tartottam, ahhoz igen nagy tudás, sokkal kiterjedtebb együttérzés, és felfoghatatlanul sok alázat szükséges. És hogy én még jajde’ nem tartok ott. És... – mielőtt a rossznyelvek nagy levegőt vennének – ismerek olyanokat, akik ott tartanak.

A helyzet az, hogy most sem gondolom másképp. Számtalan hibámra emlékeztet a nap legkülönbözőbb helyzeteiben az élet. Arra amikor nem jól reagálok, amikor énközpontú a látószögem, amikor megszületik a szavaim alján az ítélkezés, amikor a harag, mint egy vulkán kezd belülről izzani. Talán a szintek picit másak, talán alakul néha ez-az, de amire én azt mondom, Na így kéne! – az igen messze van.

Az érzet mégis kettős. Hiszen mindeközben pontosan tudom, hogy a maga szintjén BÁRMIKOR BÁRKI képes segíteni, ha tiszta szándékból cselekszik. Azzal és ott amikor és amilye van. Így aztán minden pillanat, amit elmulasztok, épp annyira tolja a falat az egyik oldalról, mint a magammal szembeni magas elvárások a másikról.

Sokat gondolkoztam mindezen és hogy hol születik meg a hitelesség érzete, elsősorban énbennem. Hogy mikortól is segítő a Segítő? (Természetesen amúgy bármikor...)

Azt hiszem, a hitelességünket ez a pillanat dönti el. A Most. Ha ebben az vagy, aki valójában vagy, úgy érzel, beszélsz, reagálsz, döntesz, ami Te vagy, mint az egész része, az éppen elég. Mindegy, hogy esetleg tegnap még elszúrtad. Mindegy, hogy kétmilliószor elszúrtad. Mindegy, hogy még további kétmilliószor elszúrod majd. Ha most itt tudsz lenni tiszta énnel, hátra tudsz lépni, hogy átengedd magadon, aminek a másikhoz éppen be kell érkeznie, rajtad keresztül, az elég.

Páran jártak mostanság nálam. Azt kell mondanom, minden alkalom, amikor megélhettem, hogy részese vagyok a jobban létüknek ( a munka az övék, de ott állhattam mellettük), hatalmas hálával és örömmel töltött el. És olyankor érdekes módon nem gondolkozom azon, hogy elég-e, amit tudok, aki vagyok. Csinálom. És lássuk be, sokszor egyszerűen így kéne...

Ha tetszett a fenti szösszenet vagy szívesen beszélgetnél róla, csatlakozz hozzánk a Facebookon is!