Hát ezt „megkuptam”

A gyerek ma kidülledt szemekkel bámulta a lábamat, amikor érte mentem az oviba. Végül megkérdezte, mi az a „kupp” a cipőm végén. Nagyon hülyén néztem.  Aztán rájöttem, hogy a magas sarokra gondol. Kétszer végig kellett sétálnom az ovi teraszán, hogy meghallgathassa, a cucc máshogyan „kuppog” a lábtörlő szőnyegen és máshogyan a csempén. A legcikibb nem is az volt, hogy két óvónéni nézte a divatbemutatómat, inkább az aggasztott, hogy az én nagydumás fiamnak még csak szava sem volt a jelenségre. Arra kellett következtetnem, hogy ha Soma a maga részletekre irányuló száz százalékos figyelmével nem vette észre rajtam a magas sarkút, az csak úgy történhetett, ha nem is volt rajtam. Gyorsvonattal érkezett a gondolat és lapított ki a kopogós betonra: milyen Anya, Feleség, Izé az olyan, akin másfél éve( Soma azóta beszél) nem volt magas sarkú cipő? (Legalábbis nappal – a szerk.:)) Milyen Nő-képe lesz ennek a gyereknek? Lelki szemeim előtt már láttam, ahogyan megvető tekintetével előselejtezi a nőket, akin nincs tornacipő, az szóba sem jöhet. Durva. persze azért egyszer talán már történt nagyobb tragédia a családunkban, de mégiscsak megviseli az embert egy ilyen eset. No meg átlöki a ló túlsó oldalára. Alig vártam, hogy a kölök felébredjen az ebéd utáni szunyókálásból, egész délután azt szemléltettem szegénynek, milyen is a szempillaspirál, hogy néz ki a neccharisnya, illetve a hajsütővas. Ha így haladunk, a hétvégére e szegmentált tudásban messze az apja előtt jár majd.