Házimunkáink tükrében

A dolog onnan jött, hogy a  minap beszélgettünk a lányokkal, ki milyen házimunkát is gyűlöl szívből. Ma reggel pedig valamiért tovább zakatolt bennem a téma és messzebbre vitt.

Az egészet azért találtam különösnek, mert a mosogató nem szól vissza, mint mondjuk egy éppen szemtelen gyerek, a porszívó nem stresszel, mint a főnök. A lényeg tehát, hogy nem éppen evidens miért fordulunk némelyik tevékenységekhez jó érzéssel, másokhoz ímmel-ámmal, netán utálattal.

Aztán valahogy megindult a sor...

Rájöttem, hogy mosogatni azért szeretek, mert az meglehetősen gyors és látványos tevékenység. Csak egy perc és újra tiszta, ami előtte koszos volt...kevés ilyen sebes átváltozás van amúgy az életünkben, már ha egy szinttel feljebb nézünk. Mondjuk van benne valami hervasztó: rövidéletű a siker. Hiszen újra főzünk, eszünk, iszunk, mosogatunk.

Porszívózni utálok a leginkább, mert lassú és egyáltalán nem látványos. Márpedig én azt szeretem, ha látszik, amit csináltam...magamnak, másoknak. És ha lehet, hát gyorsan.

Vasalni jó, mert melegséget ad (amúgy is fázós vagyok), és akárhová is húzom a fémes tárgyat, alatta már ki is simult minden...imádom, ahogy siklik az anyagon, semmi ellenállás, és a vége, teljes simaság...

Ablakot vagy tükröt tisztítani az egyik kedvencem. Az ablaknál utána jobban árad be a fény és tisztábban látom a világot, a tükörnél...ugye. Amúgy pedig ismét egy látványos és gyors tevékenység. Ma már pár fújás, két körkörös mozdulat, oszt annyi. Ez az én világom. Kivéve, amikor létrára fel, létráról le.

Teregetni jó, mert illatos és legalábbis nálam, nem igényel különösebb akkurátusságot, közben pedig végigfogdosom a szeretteim cuccait, egy csomószor mosolygok...hajtogatásnál, már amikor éleket kéne tartani, nem éppen.

Felmosni szeretek, látványos, gyors, illatos. Pikk-pakk munka.

Ágyazni utálok, napi körforgás, rutin, mindig ugyanaz és mindig szétfetrengjük. Semmi tartósság...

Valahogy így. Na most, ha megnézem, hogy én (mindenki más érzéseknek hódol természetesen a munkákban), no szóval, ha megnézem ez alapján a jellemrajzomat, valahogy így fest:

Alapvetően türelmetlen természetem kedveli azon tevékenységeket, melyek  gyors, a magam és mások számára is látványos változást eredményeznek. Taszít minden, ami napi rutin tevékenység, egyfajta fölöslegességet élek meg ezek elvégzésében, hiszen az edény újra koszos, az ágy pedig gyűrött lesz. (Talán gyúrni kéne a jelenben létre, amelyben ez egészen máshogy hangzana...)

Jó érzéssel tölt el minden, ami simaságot (konfliktusmentességet, békét) vagy éppen átlátszóságot (őszinteséget, tisztánlátást) teremt.

Elég korrekt tükör.

Ha kedvetek lesz, próbáljátok ki, mulatságos:)

Ha tetszett a fenti szösszenet vagy szívesen beszélgetnél róla, esetleg érdekelnek az aktuális események, csatlakozz hozzánk a Facebookon is!