A múlt héten nagyon nagy sokkot akkor kaptam, amikor egy nagyon nagy tudású
embert hallgattam a megvilágosodással kapcsolatos előadáson. No nem mintha
rögvest ilyen célokra futnék, de az irány és az arrafelé kanyargó út még
senkinek sem ártott, szóval...na mindegy. Azt találta mondani, hogy a
megvilágosodás az érzelmeken keresztül történik. Na ez az. Sakk-matt.
Mert ugye a mi szép elménk, a logikus gondolataink, az A-tól Z-ig futó
következtetéseink, és csak úgy önmagában is a ragyogó és páratlan agyunk...főleg
az enyém. De piszok fontos része volt mindez évekig az önképemnek! Közben meg ugye
futottam (mint kiderült lukra), hogy ez a belső fejlődés haladjon na! Most meg
jön a Zoli és ennyi év után mondja, hogy ez jó, csak kicsit macerás és nagyon
értelmetlen.
A dologból két érzetem maradt vissza. Illetve három. Hogy még dolgom van a
türelemmel, mert a seggemen huzamosabban ülni még mindig nem tudok kellő
zsibbadás nélkül. Hogy a gondolkozás a praktikumon felül igen felesleges, mi több,
fárasztó tevékenység. Főleg mióta az élet folyásának minimális köze van a
logikához. (Sose vót. Vagyis van, de nem így. Sokkal tökéletesebb rendszerbe vannak itten szerveződve a dolgok, mint az én apró logikám, az apró következtetéseimmel, amikre abból az apró látószögből jutok amire képes vagyok. Egy Nagy Logikai Rendbe...ebbe amúgy érdemes belegondolni, seperc alatt tök röhejes lesz a fél életünk.)
Valamint hogy ideje lenne játszani. Azt meg nagyban érdemes. És nem feltétlenül úgy, hogy huszonhétszer leosztom magamban, hogy ha A-t lépek, mi lesz a D, aztán ugyanezt visszafelé is a maximalizmus jegyében, de persze az intuíció fontos. Majd beteszem az E lépés előtt az egyik érv mellé.
Valamint hogy ideje lenne játszani. Azt meg nagyban érdemes. És nem feltétlenül úgy, hogy huszonhétszer leosztom magamban, hogy ha A-t lépek, mi lesz a D, aztán ugyanezt visszafelé is a maximalizmus jegyében, de persze az intuíció fontos. Majd beteszem az E lépés előtt az egyik érv mellé.
A lényeg, hogy bármelyik döntés még
csak döntés, úgy önmagában. Megélni szívvel-lélekkel, az már pontot ér. Most ezt
így leírtam. Tökéletesen még nem értem, ami persze teljesen hihetetlen, hiszen
az a ragyogó elmém...de azért azt hiszem, ez így valami működő rendszer alapja lehet.
Színes-szagos. Egészen életszerű.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése