Kedves Télapó...

Kedves Télapó!

Szeretnék egy gépet. Tudod jól, hogy általában nem rajongok a technikai vívmányokért, de ezúttal mégis igen vágynék egyre. Tudod, olyanra gondolnék, amibe beledobálom amim van és a kütyü végül kiadja, hogy a sok alkotóelemmel mit is kezdjek.

Hétfőn például beleszórnám a kamrám összes még meg nem romlott ételét és nagyon jó lenne, ha mindebből igen ízletes vacsorát, vagy minimum személyre szóló receptet készítene számomra a kicsike. A vacsora amúgy mégiscsak jobb lenne, már ha így kívángathatok, mert egy recept még többesélyes végkimenetelt hozhat. Főként nálam.

Ha a dolog bejött, gyanítom, ugyanezt tenném kedden is.

Szerdán talán beleszórnám az összes gondolatomat, minden tudásomat, jó sokat a szeretetemből, állni hagynám egy ideig, aztán kiadhatná végre a választ a kérdésre, hogy hogyan neveljek boldog kölköt a fiamból. Úgy boldogat, hogy ne legyen hülye érzéketlen állat, ebben a hülye, érzéketlen állatias világban. És mégis boldog legyen, szóval érted.

Csütörtökön jól megtömném az elvárásaimmal, hagynám hadd forgassa őket össze-vissza a masina, aztán …talán nem is lenne kérdésem, szórja csak szanaszét az összeset.

Pénteken megtömném azzal a kevés információval, ami a fejemben van, beletuszkolnám a vágyaimat, megszórnám a személyiségem használható darabjaival és estére várnám pusztán a megfejtést, hogy mégis, mihez is kezdjek magammal ezen a kificamított lelkű munkaerőpiacon. De aztán ne azt mondja, amit gondolok, mert akkor semmi értelme, akkor minek dobom bele azt a sok cuccot, agyam nekem is van, ide nem az kell. Érted na.

Szombaton kifényesíteném a masinát. Aztán teliönteném tiszta vízzel. Érdekelne ebből mi lesz.

Vasárnap azt hiszem, már semmit sem szeretnék.  A tiszta víz átmosta volna a gépet, csak ott állna benne a maradék lé, belenéznék és rájönnék, hogy hat napnyi kívánságot pazaroltam magamra. Szégyenemben nagy levegőt vennék, és belefújnám a kütyübe a világ összes tünetkezelhetetlen baját, azokat, amik minden jóérzésű embert megérintenek. Sokáig nem indítanám el, csak könyörögnék, hogy most az egyszer még húzzon ki minket a szarból…aztán tök bambán nézném a működő gépet és megfogadnám, hogy a karácsonyi ajándékot rábízom a Jézuskára.