Sosem szoktam, de fotó mellékelve.
Képzelt-igaz történetek...mert a szemlélődés, az már majdnem Valami.
2013. március 7., csütörtök
Gátlástalanul
Sétálunk kézen fogva, a panelok alját nézzük. Keressük a
cipőboltot, valahova ide jelölte a net. A gyerek elhúzza a kezét, előrerohan
pár métert, megáll a fal előtt. A nő szőke, sokkal nagyobb, mint életnagyságú,
szépen felplakátolva, lengén öltözve. Valami fitness bolt hirdetése. Soma kb.
öt centiről mustrálja, majd megállapítja, hogy szép a hasa és a haja. További
tizenkét percet elidőz, én csak állok, nézem az arcát. Pontról pontra
végigveszi az izmos testet, vigyorog, mint a vadalma. Végre meggyőzöm,
elindulunk. És ez így megy. Nem tudom, honnan vette. Az IKEA-ban a pénztárosnak
kifekszik a földön, majd felpattan és közli, hogy csinos vagy. Mindezt valami
spéci bájvigyorral ötvözve, szép kísérlet. Sajnos mégis fizetnünk kell. A fodrásznál
mossák rólam a festéket, megérkezik az új kozmetikus lány. Soma bekéredzkedik a
szobájába. Mire beérek megnézni a hajmosás után (max 5 perc), Soma már a
masszázságyon fekszik, félig levetkőzve, Rozitával masszíroztatja magát. Mondanom
sem kell, hogy nem óhajt hazajönni. A játszótéren életében először látja meg
Emmát. Nagy a szerelem. Emma talán ha egy öt évvel idősebb a fiamnál, le sem
tojja, néha odavet neki egy-egy fél szót, gondolom az én megnyugtatásomra. Somát
ez egyáltalán nem érdekli. Két órán keresztül megy a nyomában és tolja neki,
hogy képzelje, ő le tud csúszni a tűzoltós rúdon, nézze csak meg a lány, meg
hogy apa hozott egy nagy lego dzsippet és az távirányítós és majd jöjjön el és
nézze csak meg és végül, hogy nálunk alszik-e majd. Komolyan, de komolyan, a
gyerek nagyon kemény.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése