-Fáradt a nép. - Nem mondod?!

Egyre többet hallani róla, új „népbetegség” hódít, a depresszió és a függőség különböző fajtái immáron kezdenek kiesni a cukorpixisből. Az új kód neve: kóros fáradtság. A jelenségről rongyosra beszéli a száját minden szakavatott fél, kivéve talán azokat, akik igazán szenvednek tőle – vagyis (egyes felmérések szerint) az országunk népességének közel felét. Hogy őszinte legyek, a téma pusztán azon a vonalon érdekel, hogy megtudjam, min csodálkozunk.

Így a civilizáció csúcsán hülyébbek vagyunk, mint valaha. Elfelejtettünk, de minimum elnyomunk magunkban minden ösztönt és ősi tudást, ami anno az életben-maradásunkat segítette. Diéták mentén élünk, vagy éppen összeeszünk bárminemű kemikáliát, mindegy is, még véletlenül sem állnánk meg, hogy megnézzük, mit kíván a testünk. Imádjuk a kütyüjeinket - hosszúra nyúlt és helyenként igen unalmas statisztikák bizonyítják, hogy mindegy milyen új forrásból (rádió, tévé, internetes, okos vagy hülye telefon) kaphatunk további tartalomszolgáltatást, mi rábólintunk, de úgy, hogy az addig megszokott napi tévéadagunkat egy pillanattal sem csökkentjük. Mindennek következtében percekben számolhatóan egyre kevesebb időt töltünk pihenéssel, konkrétan alvással. Alig van valami fogalmunk a minket körülvevő természetes környezetről, pedig ha több kapcsolatot tartanánk vele, talán könnyebben visszatalálnánk önmagunkhoz is. A mozgást kihívásnak, sportnak, feszültség-levezetőnek tituláljuk, vagy éppen tojunk rá a fotelból, mintha nem lenne az életünk (normális esetben) éppolyan természetes velejárója, mint az evés. Kiborulunk, ha télen este hétkor már fáradtak vagyunk, ahelyett hogy megértenénk, anno sötétedéskor az épeszű ember leállt a munkával, hazament , oszt annyi. A családi, baráti kapcsolatainkról, vagy a közösségi ügyekből visszacsordogáló energiákról ugye már szót sem ejtek. Mondjuk minek is, ha alig vannak. A lista a végtelenségig bővíthető, alapos elemzés után pedig  tíz perc alatt kidobja a gép: alig találni logikus momentumokat a mindennapi életünkben.  

És ami mind közül a legjobb, amikor azt kamuzzuk, hogy pihenünk, valójában akkor is éppen pörgünk valamin. Nyilvánvalóan éppen a múltunkon vagy a jövőnk valamely eseményén. Ha nem így lenne, már réges-régen rájöttünk volna, hogy a jelenünk igen kellemes, mi több pihentető egy közeg. Kár hogy mindig odébbállunk.

Hajnali köd

Máshol kéne lennem, teljesen máshol, de szólt a testem, hogy ez ma nem arra való egy nap. Meg kell állni, vagy még inkább, le kell ülni, intett az összes porcikám. Hajnal van, gubbasztok hát a félárnyékban, várom a világost. Leállt a sietség, megszűnt a cél, maradt a jelen, a homály, a hajnali köd…Rámtelepszik a nyugalom, nézem a macskát, hosszan ásít, elnyújtja felém a talpát, ólmosan pislog. Átveszem a ritmusát, követem a rezdüléseit, már ketten nem várunk semmit, gazdagon pihenünk, miénk a teljes pirkadat. Nem mozdulok, nem is bírnék, a szokásos reggeli rohanás távolinak és érthetetlennek tűnik. Minden az esti helyén pihen, mi tisztán, mi koszosan, a fazékban ázik a mosószer, az asztalon szanaszét hevernek a gyerek művei, a polcokon ütemes rendben pihennek a decemberi előfutárok, a rénszarvas, a mécses és a csengettyű.  Let it snow áll az asztali hóember vödrére festve, hát let it, de nem jön föntről semmi, semmi…Egy mese jut eszembe, mind közül a kedvencem, Somával szoktuk olvasni így Karácsony táján. Kippkopp vándorol fel a fenyőfa tetejére, és közben lassan megérzi, mi is ez az egész ünnep dolog. A történet nem csöpög, egyszerűen visz, ugrálsz felfelé a gesztenyegyerekkel habkarikáról szaloncukorra, üvegdíszről csillagszóróra, hétköznapról ünnepbe. Lassan, csak nagyon lassan, sok oldalon át. De egyszer megérkezel és az egy olyan nagyon, de nagyon jó érzés.

 

Szépség

A barátnőm mutatta először a képet, aztán a videót. Írni akartam róluk, de rájöttem, hogy nincs mit mondanom. Aki egy picit is régebben jár erre  a fórumra tudja, hogy még sohasem szerepelt itt mozgókép, vagy efféle lejmolt dolog. Íme a kivétel. Nekem mostanság a szépségről ezek az arcok, tekintetek jutnak az eszembe, gondoltam megosztom Veletek.  Jöjjön akkor ezúttal egy kismozi, szavak helyett. (picit tekerjétek lejjebb az oldalt a videóhoz.)